A szárítási folyamat sok hőenergiát igényel, az energiatakarékosság érdekében egyes nagy nedves tartalmú anyagokat, szuszpenziókat vagy szilárd anyagot tartalmazó oldatokat általában mechanikus víztelenítéssel vagy melegítéssel elpárologtatják, majd a szárítóban szárítják, hogy száraz szilárd anyagot kapjanak. .
A szárítás során a hő- és tömegátadást (nedves elválasztás) egyidejűleg kell végrehajtani, hogy az anyag felületén a nedves gőz parciális nyomása (koncentrációja) nagyobb legyen, mint a nedves gőz parciális nyomása. a külső térben, és gondoskodni kell arról, hogy a hőforrás hőmérséklete magasabb legyen, mint az anyag hőmérséklete.
A magas hőmérsékletű hőforrásból a nedves anyagra különféle módokon adják át a hőt úgy, hogy az anyag felületén lévő nedvesség elpárolog és a külső térbe távozik, így a nedvességtartalom különbsége a felület és a belső tér között. előfordul az anyag. A belső nedvességmegosztás a felületre diffundál és elpárolog, így az anyag nedvességtartalma folyamatosan csökken, és az anyag teljes száradása fokozatosan befejeződik.
Az anyag száradási sebessége a felület párolgási sebességétől és a belső nedvesség diffúziós sebességétől függ. Általában a szárítási sebességet a szárítás korai szakaszában a felületi párolgási sebesség szabályozza. Ezután mindaddig, amíg a szárítás külső feltételei változatlanok maradnak, az anyag szárítási sebessége és felületi hőmérséklete stabil marad, és ezt a szakaszt állandó sebességű szárítási szakasznak nevezzük; Ha az anyag nedvességtartalma bizonyos mértékig csökken, és a belső nedvesség diffúziós sebessége a felület felé csökken, és kisebb, mint a felületi párolgási sebesség, a száradási sebességet főként a belső diffúziós sebesség határozza meg, és továbbra is csökken a nedvességtartalom csökkenésével, ezt a szakaszt lassító szárítási szakasznak nevezzük.